"Az írás nagy felelősség. A leírt szavaknak nyomatéka van. Amint a gondolat testet ölt a szavaidon keresztül, onnantól kezdve erős teremtő erővel bír. Már ott benn a fejben is komoly kockázat akármit gondolunk, mert az elmének nagy hatalma van. Ezért is féltek régen az átkoktól, mert a bele manifesztált erő halálos is lehetett.

De nem csak rosszat lehet teremteni. Ha elképzelsz valami, valami nagyon szépet, akkor magadban is átéled, szinte valóságnak érzed. 

Tehát a leírt szavaknak nagy felelősségük van. De a gondolatnak nem lehet gátat szabni... az író fejében megszületik a téma, és a keze már akaratlanul veti papírra a szavakat egymás után. Különös, furcsa állapot ez, de amit létrehoz az író keze percek, órák, napok alatt, abba százezrek is beleremeghetnek. Lehet ez akár sebszaggató, fájdalom oltó, borzongásos, gyönyörű. 

Vigyázat! A toll másik végén figyelmesnek kell lenni. Ezt a hatalmat csak jóra szabad fordítani, mert ha rossz dolgokról írsz, átkot alkotsz. 

Lelkedben legbelül pendítsd meg a húrokat, és alkoss szép szavakat. Gyönyörködtess! Áldj! Gyógyíts! 

Teremts egy szebb világot, mert aki érdeklődve olvassa írásodat...megérdemli." (Tóth Éva)