Árva pipacs sír a réten,
elhagyta az egyetlen babája,
árvalányhaj is szomorú
rég elmúlt a boldog ifjúsága.
Itt a madár sem dalol már,
hová lett a kis pacsirta párja?
Némán sír a jegenyefán,
hű szerelmét mindhiába várja.

Hull az eső a fejemre,
mossa el a szívem minden búját,
a szél tépje fáradt lelkem,
s tisztítsa meg a temető útját.
Amin lassan elkísértek,
barátaim végső nyughelyemre,
s az utolsó búcsúztatót,
kis pacsirta búsan énekelje.