Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Az én fenyőm

Juhászné Bérces...

Szép Zalának sok erdeje,
kristálytiszta lehelete
üdítette e vidéket,
melyről nektek most mesélek.

Valamikor réges-régen,
lombos erdő rejtekében
télen nyüzsgő élet zajlott,
erről nem mindenki hallott.

Szüleivel egyik évben
kicsi lány élt ott szerényen,
bronzos copfja, mint a selyem,
vállán táncolt elevenen.

Négy hónapig tartó csoda,
gyermekkora aranykora.
Járt osztatlan iskolába,
rögtön lett néhány barátja.

Betűvetést itt tanulta,
s miután a leckét tudta,
drága szüleinek hála
nagy volt az ő szabadsága.

Várta könyvtár, kirándulás,
meg színjátszó előadás,
de szívét az erdő húzta,
indult felfedezőútra.

Lelke madarakkal szárnyalt,
s csalt ajkára pár vidám dalt.
Akármerre nézett, lépett,
átölelte a természet.

Mélyen aludt már az erdő,
havat szitált rá a felhő.
Zúzmarás ág földig hajolt,
Itt-ott harkály kopogtatott.

Patak vize nem csordogált,
fagy varázsolt rá jég csodát.
Ezüstfényű csillogása
csalogatott csúszkálásra.

Kis fenyőfa nagy ház mellett
ácsorgott és úgy didergett,
magját a szél terelgette,
fenyőerdőből elcsente.

Magányos volt és oly árva,
sehol egyetlenegy társa.
A kicsi lány megsajnálta,
szalmát hozott minden ágra.

Betakarta, becézgette,
lyukas lavórral lefedte.
Naponta meglátogatta,
az ágait cirógatta.

Tél elillant, jött a tavasz,
a kis fenyő maga maradt.
Sok nyár és tél telt azóta,
s nem szól már katonanóta.

December van, jeges szél fúj,
Szívemből feltör a régmúlt,
és szemeim ködfátylán át
látom fenyőm, mint rég - árván.

Rovatok: 
Vers