Kedves Barátaim!

Akiről írok, 2008 december 30.-án érkezett a Magyarerőre és azóta is hűséges tagja kis közösségünknek.

Nem tudom igazából megmagyarázni, hogy mitől volt nekem az első pillanattól szinpatikus. Talán az lehet a titka a dolognak, hogy mélyen a lelkünkben mindnyájan örökre megmaradunk gyermeknek, akárhány évesek is vagyunk.

Gondoltatok-e már arra, hogy hogyan lehet egy gyermek szívébe legkönnyebben belopózni? Ugye Ti is egytértetek velem, ha azt mondom...a meséken keresztül.

Akiről írok, igazi mestere a meseírásnak. Bizton állíthatom, hogy valamelyik őse: Aisopos, La Fontaine, Andersen, Grimm, Saint Exupéry, Milne vagy ami a legvalószínűbb...Benedek Elek lehetett.

A régi és az új honlapon összesen 372 írása van fenn, melynek túlnyomó többsége mese. Képzeljétek csak el, hogy milyen mérhetetlenül nagy fantázia kell ahhoz, hogy valaki ennyi mesét kiötöljön.
Meg vagyok róla győződve, hogy a legnehezebb irodalmi műfaj a mese...és a legkritikusabb itészek a gyermekek. Ha nekik nem teszik valami, nem köntörfalaznak, csak egyszerűen nem figyelnek oda.

Akiről írok, igazi mesegyáros. Ráadásul olyan dolgokról ír, ami minket felnőtteket is leköt, sőt mi több, tanulunk is belőlük.

Akiről írok, igazi Ember. Évek óta ismerem, személyesen is. Egy osztályban koptattuk a padokat, együtt kirándultunk Erdélyben.
Amíg nem találkoztam vele személyesen, meg voltam róla győződve, hogy aki ilyen beszédes meséket tud írni, abból az életben is dől a szó.

Bevallom Barátaim...nagyot tévedtem, mert akiről írok, halkszavú, szelíd és rendkívül szerény ember. Már biztosan kitaláltátok, hogy Adalbertoról van szó. Az évek során nagyon jó Barátra leltem benne. Őszinte tisztelettel kívánom neki, hogy még sok-sok mese jusson eszébe...és mindegyiket ossza meg velünk.

Baráti szeretettel: Szeppent