Az én őszöm asszonya
Szonett 95.
Írta: Mezei István
Az őszöm asszonya nevet, mosolyog,
meleg-rozsdabarna körötte a rét,
vele a természet, a türkizkék ég,
szemébe költöztek fényes csillagok.
Az arcán látom a ragyogó napot,
méhében hordja tavasza örömét,
teste a szerelem és az öröklét,
én is október bús szülötte vagyok.
Nem rémíti az életadó próba,
örömtől sírva, sikoltva vajúdva,
a gyermeke lesz szenvedése bére.
Hiába keresem, nem lelem párját,
zord hetek, napok is csak őt csodálják,
mert folytatást szül világ örömére.
2013. október 25.