Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Az én Édesapám

Juhászné Bérces...

Az én Édesapám egyszerű ember volt, 
Melegszívű, szerény, aki házasodott életének delén. 
Ifjú arcát ezért csak fényképről láttam, 
Társai körében vidámnak találtam. 

Jóképű fiatal a fénykép közepén, 
Éjfekete haja hátrasimul fején. 
Kimondottan csinos, sportos öltönyében, 
Népszerű lehetett a lányok körében. 

Megjárta a frontot, de nem jószántából, 
Sérülteket mentett a véres csatákból. 
Mire hazakerült, s talpra állt nehezen, 
Negyvennégy is elmúlt, mikor megszülettem. 

A mindene voltam, imádott kislánya, 
Az ő szemefénye, és a boldogsága. 
Büszkén biciklizett velem az utcában, 
Megkérdezték tőle: - a kis unokája? 

Kislány korom óta a csokit kedveltem, 
Ezért hát csokival járt mindig kedvemben. 
Őzike, Mitugrász, meg a Gránát kocka, 
De a legfinomabb tán a Melódia. 

Asszonnyá lett lánya, s megvalósult álma, 
Mikor megszületett fiú unokája. 
Gyermekké vált újra, s együtt játszadoztak, 
Kétéves gyermekkel közös dalt dúdoltak. 

Lányok a faluban énekelte papa, 
És pontos szöveggel folytatta unoka. 
Ahogy cseperedett - pedig fájt a lába, 
Örömmel vitte el zeneiskolába. 

Később keveset szólt, csak ült foteljében, 
De nagyon boldog volt családja körében. 
S mert az élet véges, sajnos nem láthatta, 
Milyen csodás dolog a művészdiploma. 

Végül az iszonyat, az a legszörnyűbb nap, 
Mikor szegény szíve örökre megszakadt. 
Én is ezt éreztem, és megfordult a világ, 
Elvesztettem Őt, a legjobb Édesapát.

2009. szeptember 14.

Rovatok: 
Vers