Verset írok az életfámról
HETVENEDIK ágáról
Mert minden évben egy ága kihajtott
Minden tavasz szép virágot hozott
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon
Nem sokára virágba borulását látom
Virágból termés lett ,éveim során
Négy is volt belőle
Kettő korán lehullott a földbe
Két szép gyümölcsöt fel neveltem
Ő értük boldog az én lelkem /fiaim/
Két szép termésem életem büszkesége
Szerető szívemnek gyönyörű termése

Életfámat tavasz,nyár,ősz ,tél éltette
Napsugár és szellő leveleit érlelte
Záporeső,hol zivatar is vonult el felette
Szivárvány színekben életem festette
Zivatar ágaim tördelte
Hajlott törzsem,míg engedte
A jó magyar földben
Gyökereim a mélybe, élhettek benne
Tavaszi zápor megöntözte
Éltető napsugár ragyogott felette
Így múltak az évek,év gyűrűk körötte
Hol sima,hol göcsörtös ágaim növelve
Így telt el HETVEN tavasz felette

Ezt a HETVENEDIK tavaszt
Jó Istenem megköszönöm neked
Életfám virágzik ,virággal köszönhetek
Verseim voltak virágai a tavasznak
Hogy hány tavaszt adsz még nekem
Te tudod csak igazán én édes Istenem
Meddig tart még tavaszt váró életem
Ha eljön életfámnak utolsó tavasza
Arra kérlek csak,ne zivatarral
Csendben aludjak el,mint ki téli álmát alussza
Csak azt vegyék észre,ha ágaim virágát nem hozza
Gyökereim engedjék el nehéz törzsemet
Halkan zuhanjanak le,öleljem magyar földemet
Megmarad utánam pár kis, friss hajtásom
Ők lesznek,kik emlékeznek /unokáim/
Éltem ezen a szép világon

Mosonmagyaróvár.2O14.O3.11…Dáma Lovag Erdős Anna
kép:net