Oly szép az élet, csak észre kell venni,
tavaszi délután, rétre kimenni,
hol apró hangya, morzsával küszködik,
virág a fűben, szerényen megbújik.

Megvárni a holdat, míg eljön éjjel,
örülni a napnak, hogy reggel felkel,
félni a vihar, hangos muzsikáját,
csodálni a jégcsap, tiszta csillogását.

Nézni a villámok fényes cikkcakkját,
rajzolni hópehely szépséges mintáját,
álmos locsogását esőnek hallgatni,
halk suttogását szellőnek érteni.

Csoda az élet, csak észre kell venni,
gyermeki szemmel a világot nézni,
varázsa olyan magával ragadó,
mily csodát alkotott a mindenható.