"Anya ne sírj
letörlöm a könnyedet"
és kezét az arcomhoz teszi
simogatón a csöppnyi 
három éves gyermekem.

Talán jobban érzi ami fáj,
talán jobban tudja mint én,
hogy mi vár rám út végén.

Ma nem akartam gondolni
a világra,
úgy egyáltalán semmire,
de ezek után nem lehet.

Fürtös mindenségben
vele mosolyog az ég.

"Anya majd én vigyázok rád!"
"Anya! Ez nem elég?"