Anya, miért sírsz? kérdezte a kisfiú,
Ki édesanyja könnyeit nem értette,
mikor forró patakokban záporozott
A könny selymes, szőke, göndör fürtjeire. 

Mert asszony vagyok, csillagom, mondta Anya,
S mélyen maga elé nézett, álmodozva,
Fogta kicsiny vállát, mintha csitítana,
Nem is fogod érteni, azt hiszem, soha.

Apa, miért sír Anya, nézd, olyan nagyon,
Úgy tűnik, hogy ok nélkül hullnak könnyei,
Meglehet gyermekem, mert majd minden asszony
Ok nélkül sír, ezért fényesek szemei.

Múltak az évek, a fiú férfivá ért,
De kérdésére választ nem adott az ég.
Nem volt mit tennie, hát Istenhez fordult,
Miért, hogy a nők könnye könnyen kicsordult.

S Isten felelé: Mikor a nőt teremtém,
Különleges legyen, mondtam, úgy szeretném.
Adtam neki vállat, legyen elég erős
A világ terhét viselni, és tetterős.

De válla legyen gyengéd, adjon nyugalmat,
Karjai közt érezd gyermeki nyugalmad,
Adtam neki belső erőt és kitartást,
Hogy fájdalommal tűrje a gyermekáldást,

Adtam még akaratot, hogy elviselje,
Ha elutasítja az, kit szült, gyermeke,
És adtam neki keménységet, folytassa
Akkor, amikor már más gyáván feladja,

Gondoskodjon családjáról, és ápolja
Akkor is, ha betegség földig tiporja,
Panasz nélkül tűrjön, ha kegyetlen sorsa,
Ha nem is marad más, csak kis lélekmorzsa.

Adtam neki érzést, szeresse gyermekét,
Akkor is, ha a gyermek bántotta lelkét,
Adtam neki erőt, elfogadni férjét,
Hibáival együtt, s feledje mind vétkét.

Adtam neki erőt, hogy szeresse férjét,
Bordájából formáltam, őrizze szívét.
Adtam neki bölcsességet, hogy eltűrje,
És a megpróbáltatásokat legyűrje.

És végül... adtam neki könnyet, mely arcát
Mossa, simogatja, s mely csakis az övé,
Hogy könnyel vívja meg minden fájó harcát,
Így váljon bánata köddé, majd semmivé.

Ez a könny csakis övé, ehhez joga van,
Senki sem bír elviselni annyit, mint ő,
Szüksége van rá minden viszontagságban,
Örömben, bánatban, míg gyermeke felnő.

A nő szépsége nem ruhájában rejlik,
Alakjában, hajában, mi megadatik,
Az asszony szépségét a szemei rejtik,
A kapuk szívéhez, hol szeretet lakik.

/R. Revesa: Anya könnye/ c. írása alapján

Takács Mária
2015. május 9.