Úgy fogtad tegnap a kezemet, 
Pont úgy, mint mikor gyermek voltam,
Mert figyelted minden léptemet,
Tudtam jól, hogy hozzád tartoztam.
Éreztem, biztonságban vagyok,
Hisz erősnek tudtalak mindig,
Vigyáztál rám, óvtak angyalok,
Szereteted kísért mindvégig.

S most én fogom óvón kezedet,
Vigyázok rád,az út már nehéz, 
Figyelem és lesem léptedet,
Ne félj, mert el nem enged e kéz.
Karolj belém, leszek támaszod,
Elkísérlek, utad így könnyebb.
Elég, ha egy mosoly válaszod,
Édesanyám, nem kell a könnycsepp. 

2015. szeptember 12.
T.M.