Május elsővasárnapján sírkertbe sétáltam,
szerény kőkeresztnél könnyes szemmel álltam,
egyik kezemben szorongattam fehér orgonát,
másikban folyam csiszolta, szikla darabját.
Sajnos a virág idővel úgyis elhervad,
ám csiszolt szikla darabja sokáig ottmarad,
látogatásom nyomát hagyom ott a kővel,
vagy anyák napjára írt pársoros köszöntővel.
Mennyországot választottad hosszú úti célnak,
szép tornyos felhőket angyali kastélynak,
ha sötét estébe vándorol a dolgos nappal,
üdvözletet küldesz csillag képeslappal.
Mikor látszik, hol tejút végtelenbe fut,
lassan kulcsra zárom én az utcai kiskaput,
mécsest gyújtok, házunk kis bolthajlatában,
ahol Szűzanyánk van, bízunk az Ő oltalmában.
Anyáknak napját, éjszakai imám zárja,
ilyenkor gondolok gyermekeim Édesanyjára,
ki az unokáit mindig remegve várja,
könnycseppekkel lesz olyankor tele szempillája.
Barcs, 2020.