Csillagtalan volt aznap az éjjel,
a hold fénye is csúnyán elkopott,
a sötét eget néztem, nincs fényjel
és a reménytelenség elfogott.

Ragyog-e még nekem csillagos ég,
lesz-e még számomra tavasz és nyár,
vagy elfelednek, mintha nem volnék
más, csak egy porszem, kire a szél vár,

kit megragad, magával visz, s elejt
idegen tájon, s nincs visszatérés,
s mind, ki ismert, majd könnyen elfelejt,
s hogy voltam, nem más, csak emlékezés.

Magányomban az égre felnéztem,
azt hittem, hogy mindez csak látomás,
de egy angyal tűnt fel csillagképben,
rögtön tudtam, ez égi áldomás.

Egy jel, hogy ne adjam oly hamar fel,
hogy küzdjek és vívjam meg harcomat...
igen, egy angyalt láttam, kezével
gyengéden simította arcomat.

Éreztem az erőt a lelkemben, 
tudtam, végre eljött a változás,
majd szeretet áradt szét testemben...
velem maradt, hisz nem csak látomás.

2019. január 26.

Kép az Internetről