Életutam hosszú, vastag a könyvem,
Falevelet fúj rá a szél nyitva áll.
Elfáradtam, léptem fáj, hátam görnyed.
Botom biztonság, út végén angyal vár.

Köszönöm Istenem hogy még élhetek,
Életem könyvébe mindig írhatok,
Szeretteimnek amíg csak engeded.
És utolsó lépésnél becsukhatom.

Utódaim átveszik, átgondolják.
Sok mindenben magukra ismerhetnek,
Arcvonás, mosoly, haj vagy tulajdonság.
Örökre maradóan a szeretet.

Megtanultam hibáimból okulni,
A sors hozott váratlanul rosszat is.
Célt elérve sikerült boldogulni.
Helyzetekből kihozni a jobbat is.

Sorsomnak könyvében a földi élet,
Kódolva lelkem viszi el magával,
Angyali út végén mutatom fénynek,
Így számolok el az égi világnak.

Írta: Bíró Antalné
2020.05.23.