Ragyogóan sütött a nap a városban, amikor Teréz elindult otthonról. Ma élete fordulópontjához ért. Tisztában volt a nap fontosságával, hiszen kiderül, mire volt elég az eddigi évek kemény munkája. Csinos kis kosztümében beült a volán mögé, és hálásan nézett fel az égre. Tudta, hogy imádott édesapja figyeli, óvja őt, és vigyáz rá a mai napon is.
   Bekapcsolta a biztonsági övet, és a visszapillantóba pillantott. Barna, hosszú haján igazított kicsit, zöld színű szemében a magabiztosság csillant meg. Lassú, biztos mozdulattal beindította a motort. A belváros felé tartott .A város szokásos lüktetése most elkerülte figyelmét, csak a vezetésre koncentrált. Gondolatai újra a mai napra terelődtek, a fontos összejövetelre, ahol kiderül, ki lesz a főszereplő! Kettő jelölt van. A mester lánya és Ő. Még mindig hihetetlen, hogy eljutottak idáig!
A legjobb barátja.
A versenytársa lett.
   Gyerekkoruk óta ismerik egymást, szinte együtt nőttek fel. Szüleik barátok voltak, és ők is azzá váltak az évek alatt. Ekkor megint eszébe jutott édesapja, és elmosolyodott. Emlékezett, hogyan fedezte fel apja a tehetséget a két lányban, bátorította őket, támogatta, ha kellett noszogatott, kérlelt, de szigorú is volt, ha arra szükség volt. Ugyanabba az iskolába jártak, egyformán elkötelezték magukat a tánc mellett, és nagyon sokat dolgoztak, hogy elérjék az álmukat!! Mennyi átsírt próba, vagy éppen az ellenkezője, nevetés, lázadozás minden és mindenki ellen!
   10 éves barátság az övék. Ez alatt soha nem volt versengés, irigység, a szívük tiszta maradt. Mindig ott voltak egymásnak, számíthattak mindenben a másikra. Az élet íróniája, hogy a sors rendezője most szembe állítja  őket. Az este sétáltak a folyó partján,és megbeszélték, hogy bármelyikük lesz az, aki valóra válthatja a nagy álmot, mindkettejük sikere lesz. Gondolataiból egy furcsa morajlás rántotta ki. Szempillantás alatt beborult az ég és hatalmas vihar látszott készülődni. Szerencse, hogy nemsokára megérkezik és talán nem ázik el, de vajon hol jár a barátnője?  Megérkezett az épület elé, és kiszállt az autóból. Ekkor meglátta a lányt, aki szintén most érkezett meg, de még az autójában ül és telefonál. És ugyanebben  a  pillanatban a semmiből feltűnik egy autó!
   Teréz elkezd rohanni. Látja a kék színű autót, ahogy bele fog rohanni a barátnője autójába. A lány nem lát ebből semmit. Teréz szalad, oda kell érnie!  Kiabál, integet, de a lány még mindig nem vette észre. A kocsi és Teréz egyszerre érnek a lányhoz.
  Ekkor az ég csatornái megnyílnak, szakad az eső, dörög az ég. Terézben a zajok, az égzengés, a villámfény, a csattanás ereje, a fájdalom, a szeretet eggyé válik, és már csak barátnőjét öleli. Egymást féltik, védik, és már nem érzik az esőcseppeket az arcukon. Felnéznek, és Teréz édesapja egy esernyőt tart föléjük. Mosolyog és örül, hogy látja őket, de még nagyon sok dolguk van itt a Földön, ezért vigyázzanak magukra, de azért ő is besegít néha.
   Pár hét múlva mindketten jól vannak, és megkapják a főszerepet az élet folytatásában.