Már csak keveset segíthetsz hazád baján,
az idő elrohant veled, rövid és kaján,
találgatod a sok hazug szó hallatán,
akkor ez, vagy az, de lehet amaz talán,
tombol közöttünk a közöny- járvány,
fröcsköl a gyűlölet, a fekete kátrány,
ezért érzed magad egyedül, árván,
hát idáig jutottunk, lám-lám,
új földesúr billeg a zsíros barázdán,
üres bálvány felett nem nyílik szivárvány,
a becsület, tisztesség nem előny, de hátrány,
összekarcolva a mélyfényű márvány.

Ám még végig gondolhatod az életed,
mi volt rossz és jó, ami megtörtént veled,
mennyi tervből nem lett cselekvés, tett,
vagy eltolódott, aztán valahogy megesett,
nem tudtad széttörni szűk kereted,
de nem lettél gyáva, megalkuvó, elesett,
a világ szétesett, de tebenned kerek,
az élet csodák nélkül is szebb lehet,
mert azért a szívükben érzik az emberek,
a legnagyobb erő a földön a szeretet.

Égető kérdés a kétkedő emberben,
meddig tehet még, és mikor, már nem.

2013. október 22.