Alkonyat feszül Drávának völgyébe,
rubinvörös felhők tükröződnek vizébe,
toportyán üvöltése felveri a csendet,
part köveihez folyó küld üzenetet.
Szomorúfüzek Dráva vizet simogatnak,
eltévedt évszakban cseresznyék nem pirosodnak,
május csak nevét adta az idei tavasznak,
vadgesztenyéken gyertyák világítanak.
Balkáni gerlepár nász keringőjét járja,
nézz izzó szívembe, mely szerelmét várja,
élénkzöldek még a fán a szűzi levelek,
elénk tárják szépségüket a virágkelyhek.
Eső még szórja rájuk gyémánt cseppjeit,
napfény, mely ontaná aranysugarait,
hallanám ajkaidból szavak áradatát,
majd ajkaim képeznék ajkad lakatját.
Így csókokba merülve telne az éjszakánk,
csak gyertyafény világítaná meg szobánk,
eztán a takarót ráhúzom hevült testedre,
jó éjt kívánva csókot lehelek kebledre.
Színes volt álmom, melybe bele csúsztam,
sütött már a Nap mire szememet nyitottam,
ezt a csodás éjszakát köszönöm most neked,
nagy csokor friss virágot vázádba teszek.
Kedves te még maradj, így csukott szemhéjjal,
ne törődj feltámadt hatalmas viharral,
trillázó madarak mind gyorsan elbújnak,
nekem menni kell, lábam feszítem az útnak.
Barcs, 2019.05.13.