Lépteid alatt a kövek ott lapultak.
Mindenütt mások. Mielőtt belépsz
nézz körül . Leplezetlen kacérkodások
táncolnak. Huncut mosolyok kifinomult
komédiája elárasztotta
a kertet belül. Kaput rácsdísz ívei,
átláthatóvá tették. Hosszú hajfonat
takarásában lágy mozdulatok
simogattak táncolva, s ahogy lecsúszott
egy-egy tincs, láttad, a fényt félmeztelenül
milyen szép a nő. Misztikus zene.
S a füves kert telinőtt százszorszépekkel.
Az ajtón a rács már nem rögzített semmit.
Nincs akadálya, hogy bejuss oda,
ahol a leander él: virág virágja.
Senki sem tudta, mikor jön meg az átok,
és milyen lesz az átváltozása.
Egyszer benéztem a rozsdás rácskapun át,
és láttam a fák összeölelkezését.
Egy köves tálban őszes hajfonat
szellő útjában mozgott harmat fényekért.
Avar takart be mindent, Egy kis százszorszép
Csak ő törte át az elhullottak
tükrét. Csodás szép fésűs szirmai napfényt
keresték. Egy kis cinke csőrében vizet
hozott, s a kövek mozdulatlanul
nézték messzi holnapot. Ők őrködtek ott.

..