Akit csillagfénye világított,
Mária emberi világra hozott,
szikla istállóba fehér gyolcsba,
egy szalmával bélelt jászolba.

Pásztorok indultak kik hallották,
az égi hangot a hideg éjszakába,
felkeressék üdvözöljék Isten fiát,
ki megváltóként jött e Földi világba.

Három királyok napkeleti bölcsek,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár, felkerekedtek,
ők azok kiket említ a biblia, a hírre jöttek,
ajándékokkal az Újszülöttnek kedveskedtek.

Fenséges Csillagként azóta is ragyog,
én is Őt áldva és kérve, hozzá fohászkodok,
több ezer éve hozzá száll, emberek imája,
csak egy ősi baj van, mi alig hallgatunk reája.

Írta-Varga István-Barcs. 2017. 11. 19.

+

KARÁCSONYT VÁRVA

Visszatekintve, előjön a múlt,
igaz már kissé emléke fakult,
Karácsonynak a téli szünete,
csak egynapos, meghitt ünnepe.

Téli szünet, vagy szénszünetnek,
nevezték karácsony Újév között,
amit rég az iskolásoknak adtak,
akkor még szombaton is tanítottak.

Így jött el karácsony szép ünnepe,
Földre szállt angyal, Jézuska küldte,
gyermekiesen volt, nagyon igaz mese,
mert akkoriban, minden gyermek hitte.

Csengettyű hangja üdvözítőn csengett,
majd az ajtó kitárult, függöny lebbent,
úgy pompázott a karácsonyfa odabent,
majd kint a havon, lovasszán csilingelt.

Lobogtak gyertyának aprócska lángjai,
szóródtak szerteszét, csillagszóró szikrái,
azok apró kis ajándékok, ólom katonái,
gyufaszállal függesztett, arany ezüst diói.

Fehér vattából készített, hópihe utánzat,
a kukorica csuhéból, angyali szárnyak,
Anya kezét fogtuk, szemeinkben könnyek,
boldogok voltunk, mint minden gyermek.

Írta-Varga István-Barcs 2017. 11.16.

+

ADVENT a szeretet hava

Elmúlt már a Luca napja,
bandukol egy legény banda,
havas járdán minden házba,
bekopogtat negyed magába.

Betlehemes köszöntőbe járnak,
kopogtatnak kapuján a háznak,
ám láncos bot sem hiányozhat,
zörgésére ahol van, kutya ugat.

Isten áldás a ház népének,
így köszönnek, ha belépnek,
majd, gyere be te első pásztor,
mit lejátszottak már sok százszor.

Hagyomány volt a Betlehemes,
ami templomunkban újra kedves,
az éjféli nagymise előtt újjá lépett,
felelevenítve így a már feledett képet.

Misére menet, hangos lett az utca,
pásztornak kondásnak csattogott ostora,
elöl ment a bojtár, kolompolt serényen,
hát ilyen volt a szokás ezen a vidéken.

Könnyített lélekkel indultunk haza,
csikorgott a hó, néhol vakkantott kutya,
otthonunkban a szeretet melege fogadott,
szívünkben a boldogság, csodásat álmodott.

Írta-Varga István-Barcs. 2017. 11. 19.

+

KARÁCSONYI VÁGY

Öreg háznak kis szobájába,
oly régóta már csend honol,
nincsen öröm sem panaszszó,
de a sok éhes száj nem vádol.

Talán mindig, úgy mint most is,
csak egy fenyőágra ha futotta,
fenyőtobozokból díszek lógnak,
csumából készült játékbaba alatta.

Szobának falán ott a szentkép,
fejkendős néni térdel alatta,
fohászkodik kéri a Jóistent,
segítsen a családjának és őrajta.

Mély sóhaj száll a csillagokba,
de míg a kis tűzhely jól melegít,
csumababával kislány játszik,
odakint nagy pelyhekben havazik.

Már későre jár, szól a harang,
nagymisére az éjfélire hívogat,
kiket csilingelő szánnal visznek,
lábuk templom kövén nem kopogtat.

Mert a klumpa fából készült,
lábukra kötött zoknira azt húztak,
vastag kendőben bebugyolálva,
templomban az ő lábuk már kopogtat.

Írta-Varga István-Barcs.2017.11.17.