Nyitva az ajtó, talán rám várnak,
vagy rossz napja van gazdájának,
már beenged bárkit, aki arra jár,
vagy nincs mit titkolni, nem kell a zár.

Üres a ház, elköltöztek rég,
még ablakán döngicsél egy légy,
a porban ott vannak a lábnyomok,
és egy kis dobozkát rugdosok.

Falon a levett képek helye,
belevert szegek rozsdás feje,
plafonból kilógó villanydrótok,
hintáznak rajtuk kaszáspókok.

Törött lábú asztal a konyhában,
pár fadarab egy füleskosárban,
csorba bögre sarokba dobva,
többé senki szomját nem oltja.

A ház így mindenétől kifosztva,
már nem emlékeztet az otthonra,
a nyitott ajtó hiába hívogatott,
innét az élet eltávozott.