Röpke rímek

Röpke rím vagyok sor végén,
árnyékot vet mögém a fény,
ezen imbolygó sártekén,
kitárt karokkal jött elém,
átölelt, csókolt a remény, 
nem sokáig kísért e kény,
nem volt kiskapu, engedmény.
se parnasszus, se emelvény,
zsebemben üres az erszény,
ebédem, vacsorám szerény,
az idő szalad, mert serény,
fejemen ősz már a sörény,
itt felejtett a szerelvény,
így lettem bús, magányos, lény
a kertben gazdag televény,
életben tart a vetemény,
az önvád mardos, mint fekély,
a tartásom sem oly kevély,
mint afféle öreg legény,
vitatható végeredmény,
nyaram forró, telem kemény,
enyhíti kínom vers, regény,
ha szellő fúj testem helyén,
majd fenn arról szól a mesém,
amikor még lenn éltem én,
nem voltam gazdag, sem szegény,
csak pár rím a sorok végén.

2013. 12. 06.