Szonett 57.

Ha kéred, mindenemet adnám Néked,
illő prémet, mely tiszta, mint patyolat,
csak mutasd meg ismét a mosolyodat,
tárd felém vállad és hófehér kebled.

Adnám akkor is, ha Te már nem kéred
párjának nászdalt trillázó madarat,
a szívem cserébe úgyis nálad marad,
mutasd meg nékem rejtett csillagképed.

Illat-keszkenőt mezei virágból
kötök, a gondolat Hozzád vándorol,
hidd el, ez nem csupán vágyam csalétke.

Azt kérem Tőled csillogásod láttán,
ne légy kemény s rideg, mint a márvány,
göngyölj be minket a gyönyör leplébe.