Régi háznál minden csendes,
lassan peregnek a percek,
ablakán sem néz ki senki,
titkát többé el nem rejti.

Kicsi ablak sarkig tárva,
bent a huzat körbe járja,
nem talál már érdekeset,
fogja magát, és kisiet.

Egész évnek kerti kincse,
kamrában a háznak szíve,
régen amíg volt benne polc,
roskadozott úgy tele volt.

Öreg lámpa rozsdás, kopott,
olyan szépen világított,
este mikor meggyújtották,
lepkék öröm táncuk járták.

Két cső kukorica maradt,
megszáradt az évek alatt,
végül mindegy mit csinálunk,
így múlik el a világunk.