Noszlopon építkeztünk, új volt a ház,
mikor eljött 86 tele,
akkor költöztünk bele.

Hallom, a szüleim mondják,
reggel mikor felkelek,
a hótól az ajtón kimenni nem lehet.

Befújta a szél úgy a havat,
mindenki odabent ragadt.
Még jó, hogy volt emelet,
onnan a hó tetejére rálépni rá lehet.

Az egész hátsó terasz tele, 
ki sem látszott az ember feje.
Ásni kellett az ajtóhoz utat, 
olyan mély volt, a pincéhez meg alagutat.

Odakint a kutya, a tyúkok hátul, 
nem is látszott az ól,
mind elzárta a külvilágtól.

Na most aztán lehetett lapátolni a havat,
elrendelték, minden gyerek otthon marad.

Le kellett jutni a pincébe, begyújtani a kazánt,
volt lent fa, mit Apám a tűzre szánt.

Kiszabadítani hátul a tyúkokat, kutyát.
Meglepődtek, elő alig bújtak,
mikor kiszabadultak.

Katonák hozták a kenyeret,
mert nem volt a boltban,
izgalmas volt nézni ebben a korban.

Nekem csak jó volt, hogy minden hóval tele,
nem mentem iskolába,
nagyokat ugráltam boldogan bele.

Hát ilyen nagy hó volt, otthon mégis jó volt,
mikor eljött 86 tele.

TM