lám, megint eltelt egy év
és én öregebb lettem
vajon maradt-e még érv
arra, megöregedtem

ugyan, mit jelent, kérdem
hiszem, hogy semmit, talán...
de csontjaimon érzem
az évek rohannak ám

néhol itt fáj, néhol ott
kinevetnek az évek
már nincs semmilyen légyott...
csak egy férj... neki élek

egy híján hetven, s ez fáj
lehet, nem érzem, de tény
erre már nincsen szabály
már nem nap süt, csak holdfény

érzem már a szívemmel
hogy nem csak a táj őszül
hatvankilenc évemmel
már jön a baj, de csőstül

kit érdekel? még élek
még táncra hív a lábam
mi lesz holnap? nem félek
még nem növesztem szárnyam

én még nem leszek angyal
még van dolgom a földön
nem tárgyalok a pappal
míg a százat betöltöm

2024. január 4.