Hiányozni fog a ballagási séta,
az ének, válladon batyus bokréta,
még bizonytalan karantén fogsága,
de ellőtted van élet folytonossága.

Ajtónak kilincsén volt a kezem,
lehet mögötte ott van a verem,
na míg ezt a kilincset elérem,
sokszor elvesztem őszinteségem.

Többet gondolsz magadról mint a való,
közben körötted ott a sok csaló,
ám ha nem nézel szembe magaddal,
te is elveszhetsz a sok kacattal.

Zárt ajtó van mindig ott előtted,
hiszen nem hátrafelé van lépted,
nagy a kísértés, mi lehet mögötte,
mielőtt kezed ráteszed kilincsre.

Ajtó mögött ott egy változó világ,
tudom benned motivál kíváncsiság,
mely időpont mely alkalmas lehet,
mikor lenyomhatod varázs kilincset.

Kinyílt az ajtó, ugye furcsállod,
üres terem fogad, de te megváltod,
rakd élettel teli, mi az ízlésed,
itt hiányozni fog a távolléted.

Egyenlőre nem megyek, itt van még dolgom,
nem tellett meg még a könyvespolcom,
frissen ültetett fák még nem teremnek,
gyógyírt sem adtak kapott sérelmeknek.

Igen itt maradok még, remélem évekig,
lássam ahogy a sötétség kifehéredik,
majd kacagó hiénák curikkolnak hátra,
elismerések halmaza hull a munkádra.

Hatvan éve, kiálltál az iskolapadból,
de még nem volt részed élettapasztalatból,
hat évtized múlt, közben iskolát is jártál,
ne aggódj, a rossz mellett sok jót is csináltál.

Barcs, 2020.04.26.