Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A „nagy futás” (Pályázat)

Eternity
Eternity képe

Megpróbálom a kor szelleméhez méltóan azzal a szóhasználattal visszaadni ezt a kis történetet, melyet leírok. Remélem bocsánatos, fiatalkori botlás, s nem több. Egészséges vagányság volt, még felnőtté értünk, és próbálkoztunk a biológia szabta törvényeknek megfelelni. Felnőtt fejjel visszaemlékezve. Na, szóval tudom, megértük a pénzünket mi is, egykori, akkori fiatalok. „Szóljon hát a hatlövetű” történet!

Valamikor a hetvenes évek elején esztergályos ipari tanulóként, osztálytársammal egy irodagép gyártó vállalatnál voltunk gyakorlati képzésen, délutános műszakban. Ez abból állt, hogy beosztottak bennünket egy idősebb, gyakorlattal rendelkező szakmunkás mellé dolgozni.    
    Albert barátommal estefelé, mikor már eléggé sötétedni kezdett, elmentünk felderíteni a terepet. A forgácsoló műhely mellett épült az új csarnok, éppen azt jártuk körbe, mikor megpillantottuk a már beépített tűzoltó létrát,  ami a tetőre vezetett.
- Te, Albi, ezt megsassoljuk!
- Még gyöngypipi, - jött a válasz, és kapaszkodtunk is fel a létrán. Már a tetőn sompolyogtunk, óvatosan a villámhárító vezetékeket, kábeleket átlépkedve, mikor Albi fojtott hangon felkiáltott.
- Zozi! Ezt kuksi, apám!
    Odahajoltam mellé, és a befestett ablakon keresztül, mely azért volt szürkére mázolva, hogy ne lásson be rajta senki, megkerestem azt a kis foltot én is, ahol hiányzott a festéktakaró. Kicsit körömmel bővítettem is, hogy jobban lássam. Nem akármilyen látvány tárult a szemünk elé, ugyan is a női zuhanyzó ablaka volt. - Húúú, eccsém, visszajövünk! - súgtam áhítattal!
– Kilenckor Zozi, - válaszolt Albi - akkor már lesznek Muffok is! (nők)  Megnézzük, milyen a felhozatal, biztos jó anyagok lesznek.  -Albi sokat sejtetően hunyorított rám vigyorogva.
    Alig vártuk, hogy az óramutató a zenitre érve szabályos derékszöget zárjon be. Albival lepattantuk mint a sliccgomb! Elégedetten láttuk a kiszűrődő fénysávot, mely jelezte, használja valaki a zuhanyzót. Hallottuk a víz csobogását is. A tanulólányok egy órával előbb szoktak feljönni, ezt tudtuk.
- Na akkor most kuki! Nézzük a bőröket, tapasztottuk tekintetünket az ablaküveg festékhiány foltjára. Kimeresztett szemekkel kémleltünk, megfeledkezve mindenről. Fojtott hang dörrent mögöttünk.
– Mi a túrót csináltok ti itt?? - A vér meghűlt ereinkben. Balázs volt az, akkor még fiatal segéd (szakmunkás) akihez én voltam beosztva, aki látva eltűnésünket, utánunk osont.
Halkan ujjunkat a szájunkra téve jeleztük neki, pszt.
- Főnök, gyere ezt lesd meg!
- Nem szégyellitek magatokat disznófülűek! - dörrent ránk! - Süljön ki a szemetek!  És az ... Öregnek nem is szóltatok? Ezért szégyelljétek magatokat, gazfickók! Szétrúgom a seggeteket! -  de ezt már vigyorogva mondta, szemeit ő is egy résre illesztve.
    El kell hogy mondjam, Balázs egy rendkívüli kedves, jóindulatú, de hebehurgya ember volt, aki elég fickós is amellett! Nagyon kedvelte a gyengébb nemet! Benne volt minden buliban! Így már hárman tanulmányoztuk a szépen gömbölyödő zsenge idomokat, mikor valamiért az egyik lány észrevéve valamit, maga elé kapva a törölközőjét hangosan sikítani kezdett, az ablak felé mutatva.
- Télak fiúk! - adta ki a parancsot Balázs, és mi rendesen neki is iramodtunk, hol Albert, hol én elől, ugrálva át a betontuskóra illesztet vezetékeken, kábeleken! Mögöttünk Balázs, mert amúgy jó testes volt a maga csekély kilencvenegynéhány kilójával. Úgy szuszogott, mint a szertartályos gőzmozdony!
    Túl közel volt hozzánk, nem láthatta az egyik vezetéket, a lába beleakadt, és valami irtózatos hatalmasat perecelt szegény!
Mi futottunk tovább Albival, ahogy a lábunk bírta, hogy minél hamarabb a műhelybe érjünk, ahol terepszínű pofával a gépre hajolva dolgozni kezdtünk nyomban!
     Kisvártatva bebicegett Balázs, nyakig cementporosan, a térdén kidurrant nadrágban.
- Jézusom Balázska! Mi történt magával? - riadt rá Terike néni. - Valamelyik hülye, a WC ajtó előtt hagyta a vödröt - hadarta már bennünket keresve. Majd mellénk érve csak ennyit szólt, , a fogai közt kipréselve. 
– Pofa be fiúk, világos!
Bólintottunk. Másnap már önfeledten újságolta, övé lett a bónusz.
– Húú ha tudnátok fiúk, micsoda bombázó volt a miniszoknyás kis ápolócsaj! Simogatott, fertőtlenítette a térdemen a sebet, bekötözött! Majd az orvos utasítására a fenekembe nyomott egy akkora tetanusz injekciót, majdnem a plafonig ugrottam, basszus!

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK