Vad, sűrű viharfellegek tornyosulnak az égen.
Száguldó lovak vágtatnak "Illés szekerével".
Óriási szél korbácsolja a tájat...
Megmutatja, ő az ura ez eltévedt világnak.
Ember-ember egymást pusztítja el.
Rombol mindent, amit útjában lel.
Nincs kegyelem, sem a világnak, ember fiának.
Pusztítanak a gonoszok, győzelemre vágynak.
Tengerek, folyók, orkánszelek nyargalnak.
Elege lett Istennek, egymást pusztítják emberi hatalmak.
Lángokban áll, ami szép volt egykor.
Embernek, állatnak életet adott, most rombol.
Nincs most kegyelem, pusztuljon minden!
Az ember megmutatja, mily győztes akaratának.
Minden, ami eddig szép volt, s kegyes...
Pusztuljon minden, amíg lehet!
Vigyázzatok, Isten megelégeli hatalmatok!
Már most is küldi vad, pusztító jeleit.
Ember rombol, embert öl.
S nem számít az élet, s a hit.
S lobog a pusztító láng és zúdul a vízözön.
Tűzcsóva nyargal hegyen, völgyön, mezőn.
Orkánszél rombolja az emberi alkotást.
S a győztes nem hallja a gyermeksírást.
Ember! Mi lesz ez öreg Földdel?
Mit tettetek vele megint?
Nem látjátok Isten jeleit?!
Mert lelketek üres, gonosz, de rátok zúdul ezután a kín!
Mosonmagyaróvár, 2025. augusztus 6.
TM
