Várhatott volna még az ősz,
szép nyári Nap melengetett,
de a nyirkos, gyilkos hideg,
megdermesztette szívemet.

Várhatott volna még az ősz,
hogy virágok újra nyíljanak,
madarak dalában fürdenék,
méhecskék mézet adjanak.

Várhatott volna még az ősz,
hogy zümmögjön sok bogárka,
langy esőcske mossa arcomat,
úgy visszavágyom a nyárba.

Várhatott volna még az ősz,
a földön rőt levél szendereg,
add vissza Uram a nyaramat,
a lelkem fáj, nagyon didereg..

Várhatott volna még az ősz,
kinek nyakán már ott a tél,
kopasz fákon nem lesz levél,
Istenem mondd! Segítenél?

Várhatott volna még az ősz,
lassú elmúlás illatával,
zord szél fú sötét felleget,
tán felkap, s elvisz magával.