Színes ruhájában jött az ősz,
Rigó csalogatta,
Itt az ősz, gyere már,
Tölgyfa is levelét hullajtja.
Pókháló fűzi a harmatgyöngyöket,
Erdő szélén vad csörtet,
Találkozóra jönnek.

Szarvas felemeli agancsos fejét,
Nagy büszkén néz szerteszét.
Sápadt napfény fűzi a fákat,
Őszapó szólít, vége a nyárnak.
Lassan csobban a patak,
Nincs rohanni kedve,
Hullik bele a színes fa levele.

Elkésett vadludak gágogva szállnak,
Visszajönnek tavasszal, ha erre szállnak.
Beérett a termés minden földi jóval,
Szüretnek vége, elhalkul a dal.

Piros alma, körte kerül a tálba,
Erdő alján az avarban
Zajlik tovább az élet,
Gombák nőnek, nagy fehérek.

Ahogy lenyugszik a nap,
Nyugaton elmenőben,
Úgy jön el a hűvös szél felkelőben.
Ősz leánya búcsúzik, dolgát elvégezte,
Levélszőnyeget borít mindenre.

Búcsút intek én is a szép őszi tájnak,
A gyümölcsérlelő napsugárnak.
Emlékemet belepi a falevél,
Hogy erre jártam, ne feledjél!

Mosonmagyaróvár, 2014. október 14.

TM