Zizzen az avar,
kavarja a hűvös szél,
surran az ősz,
kabátot vesz fel, aki él.
Levetik lassan a fák ruháikat,
pár levélke görcsösen kapaszkodva sóhajt.
Hiába minden, itt az ősz,
mindig a természet győz.
Libben a reszkető falevél,
s avarágyán még a nyárról mesél.
Sün készít családjának téli fészket,
tavasszal majd mind vidáman ébred!
Viharossá vált az őszi szél,
avarágyán kavarog a sok színes falevél.
Eső a tájat áztatja,
az őszi vetés mohón beissza.
A természet az őszre felkészül,
szívében még a szép nyár pezsdül.
A nyarat oly gyorsan felváltja a hűvösebb idő,
a sapka, a sál, a kabát már kelendő!
Elfáradt a nap aranyló sugara,
bágyadtan arcunkat még megsimogatja.
Csókot nyom fázós homlokunkra,
így vigaszt nyújt a fázós napokra!

2024. szeptember 29.