Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Őszi magány

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Nekem az ősz is szép tud lenni,
elég ha van benn borsószemnyi,
itt mindig másak színek virágok,
akadnak néha benn jégvirágok.

Lombot vesztett ágak mint karok,
fúvó szélben integető rabok,
nem nem ők már sosem szabadok,
törzshöz tartoznak mint tóhoz nádasok.

Színekben veszik az elmúlás,
mint egy éjszakai csillaghullás,
a csermely csacsogva csörgedez,
szégyenlős mosolya kövekbe vesz.

Különleges díszletet épít az ősz,
majd jön a tél mindent fehérre szeplőz,
ám addig viseled a nyirkos hideget,
jéghártyával fedett pocsétás vizeket.

Majd színpompa szürkévé fakul,
egykét levél az ágakon lapul,
parki padon a dér foglal helyet,
úgyis megjön ha nem várom a telet.

Nap még ejti bágyadt enyhe sugarát,
emlék az mi egy őszi padra citált,
rajtad van piros átmeneti kabát,
körötted évszak ejtett színes pacát.

Vízparton még az ősz is hűvösebb,
mégse egyhangú tán még színesebb,
őszi magányt adtad társnak mellém,
pedig helyette derekadat ölelném.

Gondolataid szabadon csapongnak,
mint mederben patakvízek rohannak,
kedves drága hölgyem kit vár a padon,
tán azt kit vala elhagyott szótlanul.

Oly messze elfolyt már a régmúlt vize
a part sem emlékszik minden vízcseppre,
új dallam fakad fiatal fűzágon,
harmatcsepp is üde mosdató fűszálon.

Mesél a múlt templom mögötti padról,
így merítettem régi varázslatból,
ősz van, köd méltósággal terpeszkedik,
ám boldogság emlékek közt rejtőzködik.

Így talált most rád is az ősz magánya,
színesedik Füred Tagóre sétánya,
hegedűn a húrok fáradtan rezegnek,
így nyújtanak vigaszt egy beteg szívnek.

Rovatok: 
Vers