Őszi hajnalsugár fűzi a fákat,
A fény oly áttetsző, halovány.
Elmúlás hangulata üli meg a tájat,
Elalélva oson a meleg nyár.

Levélszőnyeget terít eléd
Őszi levele a fáknak,
Mintha azt mondaná,
Bennetek már várnak.

Az elmúlás szele érinti a vállad,
Búcsút intesz te is, mint a nyár.
Szívedben halkul a reménység,
Örülsz, ha néha rád ragyog a napsugár.

S ha hajnal pírjával ismét felébredünk,
Hálát adunk megint egy napnak.
Éveink, mint a reggeli nap,
Szépen, csendben elillannak.

Szívünkben azért még ébred a hajnalsugár,
Talán megérünk egy új tavaszt,
Örülünk az ősz vidám dalának,
S lelkünkben várjuk az őszi hajnalt.

Mosonmagyaróvár, 2012. szeptember 16.