Óriási tüzes napkoronggal
Kel fel a nap a keleti égen.
Millió sugarát ontja a vidéken,
Festegeti az őszi tájat serényen.
Ó, milyen öröm ez az őszi sugár,
Komor vidéket felmelegíti már.
Elűzi a ködöt a tájról,
Felhangzik az örömóda a madarak dalától.
Mert a cinegének sincs énekelni kedve,
Ha őszi eső hull a levelekre.
Késő őszi, szomorú tájon
Madárdal szól közel és távol.
De a dolmányos varjak is megérkeznek,
Károgó hangjukkal zavarják az éneket.
Éhes csőrükkel ütik a daloló madarakat,
Vadgalamb csak siratja a múltat.
Az ember fia örül a napsugárnak,
Arcát mosdató, meleget adójának.
Kedve lesz az őszi szántásra, vetésre,
Ha jön a tavasz, meglesz munkájának eredménye.
Én is köszöntelek, felkelő napocska,
Szívemet felmelegítő sugara.
Reménysugár önti el a lelkemet,
Örülök a késő őszi napfénynek.
Mosonmagyaróvár, 2021. október 24.
TM
