Ropog a szàraz falevél a talpam alatt,
a fákon lassan egy levél sem maradt,
lefújta őket az őszi szél,
róluk már a csend beszél.
Az ősz beragyogja a tájat,
a napsugár ad neki édeni bájat.
Kék ég, bàrányfelhők,
hajnali harmat cseppek csilllogása,
az őszi falevelek sok szinben ragyogása,
varàzslatos szinkavalkád,
egy gyönyörű csoda vilàg!
Sétálok az erdei úton a délutáni csendben,
megnyugvás van a szívemben, lelkemben.
Hozzám a most az őszi csend beszél,
most nem zavar a kósza szél.
Haĺlgatom a csend megnyugtató szép szavát,
szívem, lelkem issza minden mondatát!
A csend, az erdei csend szava,
oly megnyugtató számomra!
Az őszi séta oly nyugalmat ad számomra,
itt a csendet semmi sem zavarja
ezt bizony semmi nem pótolja!
Drága ősz,
te kedves ősz
maradj velünk mèg,
ne jöjjön el a vég!

2026.10.09.