.
Mint tündérek a mesében,
úgy várjuk, hogy megjelenjen,
őszi ruhád színpompája:
a zöldből barna, meg a sárga.
Vágyban, mint egy szép nőt, ha vetkőzöl,
meglesünk. Színes levélruháidnak táncát,
a szelek kavarják, varázsolják,
és eljön majd a nagy álmodozás.
A hajnali köd, pára, mint remete szakálla,
Beborítja a Mecsek arcát.
Az indián nyárban a kilátó szemét,
a maradék napfény törölgeti épp.
A völgyben a kis patakok, kövek,
virágokkal ölelkeznének,
De már betódult mindenhova a hideg szél,
s a megmaradt színes ruhákat tépi szét.
A sok levél mint repülő száll. Méltóságteljes idő.
Ilyen az ősz. A nap nagyokat spórol már
Az árnyék fázás. Keresett fedél a fény.
S arrébb nyújtózkodik egy leány, s egy legény.
.