Még ringnak a kertben a nyári virágok,
még szökell a szöcske a macska elől,
de nézem már csendben a télikabátot,
már ráfér egy tisztítás hordás előtt.
Még nem hagyott el teljesen a késő nyár,
s még éjszakára kitárom ablakom,
de íme a pizsama visszakerül már,
a tél deresre festi homlokom.
Elhull a bárány, kezdődik a szüret,
ülj komám, ülj a sor végére ide,
ki most poharad árnyékba tevéd le,
holnap jössz e velem, termést szedni le?
Óh mond, ha nem lesz oly jó szőlő idén se,
eljössz e hozzám azért egy percnyire?
s rábírhat vajon a szép
szomszédasszony,
hogy eldobd érte majdan puttonyom?
Ha leveszed valaha a szüreti puttonyt,
pinceajtóra a szegre akaszd,
én feljövök érte az irsai sorból,
vállamra veszem, s leviszem azt.
Feltölteni majdan hordóimat,
elfelejteni hamis ígéreted,
s ez év termését megkóstolni végre,
még akkor is, ha te nem teheted.