(Ajánlás nyugdíjasoknak)
Elmúlt a méhröptű dolgos nyár,
Közeleg az ősz, színes ecsettel jár.
A bágyadt napsugár,
Deresedik már a határ.
Tavasz, nyár, ősz, tél egymás után,
Követjük mi is az élet színpadán.
Eljött az ősz, hajunk fehér,
Látjuk már, eddigi életünk mit ér.
Színes volt életünk, akár a falevél,
Másként várjuk már a holnapot.
Csend a lelkünkbe beköltözött,
Másként vágyunk a szeretetért.
Csendesedik belül a tűzlángú szándék,
Lelkünkben a dal már hallgatag.
Feledjük a nyár mézédes ízét,
Szívünk új célokat már nem remél.
Édes álmunk tovatűnik,
Mint sárguló falevél, hull a fáról.
Szemünkben ködök homálya gyűlik,
De felmelegszünk még a napsugártól.
S ha szeretet eljön értünk,
Felmelegíti szívünket megint.
Hulló hálakönnyünk gyémánttá válik.
Megszépíti halk, távozó lépteink.
S addig, míg ragyog a nap,
Örüljünk, hogy csodás az élet.
Szívünkben hordjuk a szeretetet,
S készüljünk az ősz eljövetelére!
Mosonmagyaróvár, 2026. szeptember 21.
TM
