Leért az ősz, vén Dráva partjára,
sok színű ecsetjével, a tájat pingálta,
hej mennyi sok színű festéket hozott,
lám ezen a festő milyen jót kacagott.

Ó milyen színes lesz a lap, a vászon,
tarkaságot keverhetem a palettámon,
színektől tobzódnak, erdők és a parkok,
a vízben úszó levelek, mint tarka ladikok.

De hiányzik valami, ebből az őszi világból,
füstfelhők borzolódtak levél kupacokból,
árkokba seperték a lehullott száraz lombot,
ahol a tűzben, a sok vadgesztenye durrogott.

Ez a mi őszünk, máshol nem ilyen szépsége,
mint itt az erdőkkel körülvett, Dráva völgyébe,
nézd csak a lehullott levelet, fogd jól kezedbe,
látod hány fajta színekből áll, ki az ki festette.

Ecsetje oly fenséges, titkoknak nagy tudója,
utánzása a képre vitt világ, hű vissza adása,
egy felső hatalom, emberbe plántált tudása,
a szemlélőben rögzült, gyönyörök hatása.

Pompás nyarunk, színes őszbe olvadt,
múlnak a napok, lesz egyre zordabb,
a hegynek levét, már hordókba adtad,
reggel ha ébredsz, mindenen hó tapad.

Írta-Varga István-Barcs-2017.09.26.