Itt vagy, pedig nem vártalak,
beosontál a fák alatt,
nyár éjszakán észrevétlen,
hűs szellő kíséretében.

Ajándékkal elhalmozol,
gyümölcsöket bőven hozol.
Kedveskedsz szőlővel, borral,
elkábítasz nektároddal.

Közben előszeretettel
munkálkodsz az ecseteddel,
átvarázsolod a tájat,
színpompája elkápráztat.

Az éjszakát megkísérted,
sötétjét előbbre kéred,
s az éj dermedt lehelete
pergeti a leveleket.

Míg a nép ünnepel téged,
te már tudod, jön a végzet.
Nyirkos kezed keresztet vet,
s haldoklik az ősz természet.