Ősi fejfák a sírkertben
(fejfa kerítés a Búcs-i temetőben -Felvidék)
Szomorú emlékek
Mindig visszatérnek
Fájó szívvel üzennek
A jövő nemzedéknek
Mit üzen a néma
Sorba állított fejfa
Nincs már neve sem
Ki nyugszik alatta
Neve sincs magyarnak
Ősi keresztfának
Üzenő jele van
A jövő fiának
Akik itt nyugszanak
Ősi magyar földben
Emlékük fenn marad
Minden eljövendőben
Sirassatok minket
Gyúljon értünk gyertya
Hősként is itt nyugszunk
Fejfák alatt sorban
Fejfák alatt némán
De mégis megüzenve
Életünk nem lesz soha elfeledve
Tiértetek éltünk bízva a jövőben
Járom a sírkertet, szívemen bú,bánat
Látom sorakozni néma fejfákat
Tisztelettel gyújtom szavakból gyertyákat
Lelkemet értetek szorítja bánat
Nyugodjatok hát ősi magyar földben
Támadjatok fel ha végítélet zörget
Adjatok erőt nekünk az élőknek
Bánattól a szívünk ne szakadjon meg!
2O11.1O.16.Mosonmagyaróvár.
