Mennyi dolgod van mellettem,
hogy ébren tartsad testem-lelkem,
mikor a bűn elrabolna,
számíthatok Angyalomra.

Őrzőangyalom vagy születésem óta.
Hányszor megmentettél, nem telt úgy el óra,
hogy ne kellett volna kezem fogni, óvva.

S hogy ne fáradj, pihenjen szárnyad,
este aludni küldlek, Istennek imával köszönlek,
talán, míg alszom, aggodalmaid Te is kipihened.

Elmúlt sok év, együtt léptük minden percét,
és én hányszor feledtem, hogy itt vagy velem,
de a baj múltával lelkem föleszmélt.

Mert elestem, és Te segítőket hoztál,
megrendült a lelkem, fáztam, betakartál,
kételkedésem sötétjében mécsest gyújtottál.

Ha majd az Úr előtt áll bűnös lelkem,
és szánok ott mindent, mit vétettem,
kérlek, állj majd akkor is mellettem,
szólj egy jó szót érdekemben!

Mondd el, hogy sokszor elestem,
hogy sebes lett arcom, térdem,
de mindig élt, lángolt szívem,
benne lüktet szeretetem.
Úgy megbocsát akkor nekem.
Hiszem.

2025. augusztus 2.

TM