Üzent a tél az ősznek.
Sok már számomra a szünet!
Lehet, előbb jövök, s nem lesz idén szüret.

Ott maradnak a gyümölcsök a fákon,
én azt mit bánom.

Az ősz visszaüzent a télnek.
Az emberek pont ettől félnek!
Mikulásra, s karácsonyra gyere, arra kérnek.
A gyermekek is arra várnak,
mikor oly szép, hófehér színe lesz tőled a tájnak.

De hallottam, mondták!
Nem fogadsz szót, raknak akkora tüzet,
mint februárban szokták,
s mellyel minden tél elűzet.

A tél gondolkozott.
Raknak tüzet, álarcosok is jönnek, lehet,
attól meg én félek, s visszaüzent.

Akkor megyek inkább mikulásra,
mikorra minden gyermek várta.

Ősznek mosolyra nyílt a szeme,
mert amit üzent, az csak mese.
Nem mondtak az emberek ilyet,
ő volt az, ki becsapta a telet.

Így hát mégiscsak lett ősz is,
fütyörészett szőlőkben a csősz is.

TM