Várunk ERŐSS hittel, KISS szerencsére:
talán visszaadja még Őket a Hegy.
Ismerősként  a hátán araszoltak
az égre – bennük alázat, benne kegy…

Hírünket vitték a Naphoz, nagyot vágyó,
törpévé nyomorított nép szent sóhaját –
vagyunk még! Valaki mindig újra kezdi:
sziklákon  reményt cipelt a két jó barát.

Hideg szíveddel védd őket a bajban –
boríts rájuk kegyelmes égi sátrat,
hogy elérjék őket  a serény serpák -
 fiaid, kik megfontoltan is bátrak…

2013. 05.22. Csorba Tibor