Én bizony nem voltam senkinek semmi,
de szerettem volna valaki lenni.
Azt mondták soha nem volt nekem vétkem.
És mégis a tisztító tűzben elégetem.

Tágranyílt szemmel  nézek előre,
bátor vagyok, mégis féle tőle,
mert jövőbe mélázó fénylő szemek,
olykor a semmibe tekintenek,

Most is egy egyszerű senki vagyok,
kin átgázolnak múltak és holnapok,
a jelenem nulla, a jövőm kopott,
a volt is csak bajt és kudarcot hozott.

Kedves Barátom köszöntelek...
míg élek, én el nem felejtelek,
hiába jönnek bús hétköznapok.
Ölellek, s örökké Veled vagyok.