Állok némán,
Bennem üres tér tátong.
Az elemek össztüzébe kerültem,
Semmi nem vagyok…
Csak nézek magam elé…
Bénaságom nem múlik,
Erőm elhagy…
Hogyan adhatnám tovább, amit én tudok,
De... mit tudok én?
Ezt a terhet hogyan vethetném le vállaimról?
Nyomasztó közönnyel szemlélem a port,
Mely az ujjaim között folyik,
S hullik velem együtt szét.
Az egység nincs többé…
Haladok a sötétség felé.
Már nem tiltakozom,
Kész vagyok elmenni,
S állok némán,
Bennem üres tér tátong…

1996.