Már ne tégy több jót velem illatos Május,
csak telepedj padomra, mellém délután,
a szegényes örökség, alamizsna juss
jutott, mit elém vetettek fukarul és sután.

Ne tégy jót velem, és ne ölelj, ne szeress,
a szépséged, jóságos fájdalmat okoz,
 utcámban nem jár más, néha a szemetes,
pár apró, feladat, mi olykor feloldoz.

Hályogos szerencse, már te is hagyj békén,
ha eddig elkerültél mások kezét fogva,
ne zavard nyugalmam, most a dolgok végén,
nem fűzöm napjaim rozsdás láncaidra.

Hagy békén telt, dús május, úgy is elereszt
a karod, gyönyöröd már nem nekem való,
szeszélyes szerelmed felkavar, mert szeles,
avar-arcomat koronázza a hó.

Ne tégy jót velem, és ne légy jó senkihez,
csak bonts ki gyönyörű, virágzó önmagad,
a természet körénk szép kerteket hímez,
tövükben csobogva, sós könnypatak fakad.

Ne igazíts párnám, ne készíts reggelit,
majd ha elkezdődik a megszokott tánc,
arcomra hűlt harmatod talán felfrissít,
üres tenyeremen elmélyül a sorsránc.

Míg időd engedi, maradj itt mellettem,
csak ülj le padomra vasárnap délután,
kezedet nyugtasd meg vén eres kezemben,
hogy érjük meg a nyarunk, mint gyümölcs a fán.

2018. 05. 02.