"Azt mondják, nincsenek nagy változások. Az ember nem vetheti le a bőrét, mert olyan amilyen. Felcímkézzük magunkat "jó" és "rossz" címkékkel. Mások is ilyennek látnak bennünket, sokszor pont ezért sodródunk bele önmagunk negatív oldalaiba... mert hiszünk másoknak, és mert nem ismerjük magunkat.

Aztán átpördül az érem a másik oldalára... egyszer csak jön egy nagy kihívás, megráncigál az élet, megtépáz, megtör, és csak erősen kapaszkodva maradsz talpon... végül elül a vihar. Miután lesöpröd magadról az eltört rossz képeket és begyógyulnak a hegek, megpillantasz egy új embert. Az az új ember te vagy. Még nem érted, később mások hitetlenkedő tekintetén látod, hogy megváltoztál. Nem gondolod, hogy "nagy dolog lenne", míg bele nem botlasz régi csontvázakba... a régi képeken feltűnő ember szemének gyanús villanásán látod, és akkor döbbensz rá: én voltam. Hibáztam. Kilábaltam. Most jóvá teszem.
De tudod mit? Ne tedd jóvá. Csak viselkedj úgy, ahogy most érzel. A múltad nem tudod meg nem történtté tenni, de a jövőt élheted másként. Tudod mi a legjobb? Nem kell magyarázkodni.

Elég egyszer, elmondani, kimondani: - Sajnálom.

Megbocsátasz magadnak, és adni kezdesz az új világodból és akkor mások is látni fogják, újjászülettél. Nem kell ehhez reklám, csak, éljed tovább az életedet hittel, örömmel, szeretettel." ( Tóth Éva)