Ez a nyár is tovaszáll,
mint madárfütty a szélben,
s álmodunk új tavaszról
a hideg novemberben.

Elkopik a gyors idő,
követném én, ha bírnám,
de csak lesem szenvedőn,
mint öregszik az irhám.

Rügyfakadás – lombhullás,
közben jön az új kenyér,
s egy-kettőre lenulláz
Vén Kaszás a könnyemért.

Árnyék a jobb nyári nap,
s a vadvizek se hívnak,
lépésem is számított,
álmaim se híznak.

Nem maradt, csak munka, gond –
megjártam, mint más bolond:
e helyről nincs menekvés –
monoton ős-cselekvés…

1985 Cs.T.