Koronája vagy a nyárnak,
az emberek reád várnak.
Telis-tele a kosarad,
értünk fárasztottad magad.

Kemény munka sok gyümölcse,
barack, alma, szilva, körte,
málna, egres, lédús dinnye,
táplálékunk ízes kincse.

Az erdőnek búvó bája
az illatos, szép vargánya.
Összefut a nyál a szájba,
ha az ember végre látja.

S az új kenyér! Az új élet...
hálát adunk Uram, Néked!
Itt mosolyog asztalunkon,
add, hogy mindenkinek jusson!

Gondoljunk a dicső múltra,
ezeréves országunkra.
Szent Istvánra, királyunkra,
nemzetegység kell - ő tudta.

Villanydrótokon a fecskék
szoroskodnak, mind ellepték.
Gólyáink már útra keltek,
tekinthetjük ezt egy jelnek.

Fáradt a nyár, pihenne már,
küldetése lassan lejár.
Elbandukol észrevétlen
hűvös szél kíséretében.